vaiter

az én barlangomba eltűnni mennek. amikor érzik, hogy már nincs sok hátra, fogják a legócskább ruhájukat, amiket valaha kaptak tőlem és -minden mást meghagyva- elindulnak. a legszebb ruhájuk az eljövőké lesz, akiket öltöztetek tovább, hogy ők is elindulók legyenek majd. mezítláb, már rég lejárt szavatosságú csomagoló papírjukban belépnek a barlangba és eltűnnek. ez a hely a mellkasomban van. gyakran sétálok arra fele, hogy merengjek és még megemlékezzek. próbáljam pótolni, azt amit mindig is elmulasztok. legjobb lenne ha én is eltűnnék. kisétálnék az életemből mezítláb egy olyan barlangba, ami képes lenne engem is elnyelni.